Mérték manifesztum

Teljesen kicsúszott alólam a talaj. Biztosan veled is volt ilyen, hogy éppen végképp nem tudtad már, mihez kezdj magaddal, hogyan tedd túl magad rajta, miből fogod kifizetni, hogyan fognak ezek után rád nézni, és a többi. Egy látszólagos karrier totális megsemmisülése, szakítás, adósságok, rokonok halála, rendszeres emlékezetvesztés, közvetlen életveszély – no para, a szesz szabaddá tesz.

Aztán egyszer csak fogalmam sem volt, illetve ha bárki megkérdezte volna, hogy ugyan miért ömlik a fejemből a vér, ahogyan a Margit hídi HÉV-megállóban gubbasztok, azon az egyébként kellemesen tavaszias kedd reggelen, nem hogy érdemben válaszolni, megszólalni sem tudtam volna. És ez már sehogy sem rímelt a szabadságra. Persze az ivás továbbra is gyakran jó ötletnek tűnt, de a tükörben már nem tudtam többé ugyanazt látni – már csak a heg miatt sem. Szóval nagy nehezen eldöntöttem: megnézem szesz nélkül.

Először egyedül voltam, aztán feladtam, aztán sokan voltunk, de megint feladtam. Először csak egy hét volt, aztán ittam és megloptak, aztán egy hónap (november, duh), aztán megint ittam, majd csak úgy elájultam a pult mellett.

Most egy év lesz, tehát idén nem iszunk – kezdésnek – és ketten vagyunk – kezdésnek. Szeretnénk írni – heti rendszerességgel – a szesztelenségről: okokról, célokról, tapasztalatokról. Életmód és mindset-dolgokról, érzelmekről, élményekről.

Szeretnénk kevésbé kilenni. Vagyis, sokkal inkább önmagunk.