Végre megesett velem, hogy olyan picsafáradtra tettem magam, hogy attól aztán egészen egyszerűen elfeledkeztem a napi blogposztomról.
Több mint egy hónapig ontottam magamból naponta a sarat, sok értékes felismeréssel gazdagodva közben (még ha ez nem is mindig jött át), de az elmúlt két hétben már nem éreztem túl jól magam ebben az egészben, elkezdtek szaporodni az alibi-posztok is. Fun volt, de belecsúsztam abba, amibe eddig csak fejben szoktam: hagytam magam teljesen elragadtatni az intellektusom által, és közben megfeledkeztem szinte mindenről, amit az idei év során megtanultam.
Egyszerűen aludnom kell. Sokkal többet, mint szeretnék. Foglalkoznom kell az érzelmeimmel és az intuícióimmal. Sokkal többet, mint ahogyan azt megszoktam. Írnom kell naponta. De nem nektek, magamnak. Szívesen csinálok műsort az életemből (írtam már róla, hogy ez régi védekező mechanizmusom), de nem így. Meg amúgy is, tuti untátok már, csak túl jó arcok vagytok, hogy ezt közöljétek is velem.
Szóval legközelebb akkor jelentkezem, ha megint lesz mondandóm - megpróbálok újra úgy tenni, mintha nem körülöttem forogna a világ.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése