Na, üdv újra! ^_^ Covid ide-vagy oda, többnyire végigittam a tavaszt. Meg azt a két hónapnyi telet is előtte. Közel sem olyan tempóban azért, mint egy-két korábbi évet, de több alkalom legalább annyira traumatikus volt, mint szilveszter éjfél után meginni három cent juharszirupos whiskeyt. (Nem, nem az íze miatt.)
Leépült kissé az intoleranciám tavaly óta, de azért egy feles még így sem sok, mégis úgy éreztem, hogy teljesen kicsúszik alólam a talaj, újra, szimplán attól a ténytől, hogy alkoholt fogyasztok. Sőt, talán inkább attól, hogy messze nem voltam biztos benne, hogy szeretnék, egyszerűen hagytam magam sodródni a lelkes spanok között. Cserben hagytam magam.
Azóta sikerült lenyugodni, nem része már az énképemnek, hogy nem szeszelek, és ez jó is így. Ezzel a bloggal sem akarom többé identifikálni magam. Viszont gondjaim még mindig vannak. Jó, nyilván, mindenkinek vannak, az érdekes az lenne, hogy mégis mi a faszt szenvedek ennyit, de ezzel eszem ágában sincs fárasztani most senkit, legfőképpen magamat nem. (Jobban belegondolva számotokra asszem nyílvánvalóbb is, mint számomra, bármennyire nehezemre esik ezt beismerni sokszor.)
A leglényegesebb felismeréseim egyike, ami ellenben érdekes lehet (hiába írtam már le ezerszer itt is, magamnak is), hogy ha eleget alszom jobban leszek. Sokkal. Ha nem iszom, akkor is. És ugye az utóbbi kifejezetten sokat tud segíteni az előbbiben. Úgyhogy no szesz június. Könnyebb és nyugodtabb is lesz, mint, mit tudom én, akár korsónként eseti döntéseket hozni - az így felszabaduló energiáimnak pedig már nagyjából meg is találtam a helyét tavaly.
Máma még egy kis munkahelyi elhajlás, ha már ilyen csodás tavaszi idő van, aztán jöhet a nemistudom. Önmegtartóztatás, vagy mi.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése