Tempó

Az elmúlt négy napból három napon keresztül vakulásig ittam. (A negyediket átaludtam.) Volt már ez a tempó, szóval tudom: gond van.

Ugye tavaly előtt egyszer megvágtam valamivel, valahogyan, sosem emlékeztem, a homlokomat, emiatt döntöttem aztán úgy, hogy egy évig nem fogok inni. Hasonló sérülésből jutott erre a három napra is, de ez már tökmindegy. Ami miatt megint elő kell vennem ezt a kurva blogot, az az, hogy rohadtul félek, de most már egyáltalán nem attól, hogy véletlen meghalok, lebénulok, vagy akármi.

Rohadtul félek, mert rájöttem: néha bármit megtennék, csak hogy ne kelljen abbahagynom a szeszelést. Másképpen, néha tényleg semmi és senki nem érdekel a következő vodkán kívül. És ahogyan egyre több hülyeséget csinálok –amit persze nehogy túl merjek dramatizálni, hiszen mindenki csinál hülyeségeket, amikor iszik, nincs ezzel semmi gond–, azon veszem észre magam, hogy kezdem elveszíteni a méltóságomat, elveszíteni a szavam hitelét. Szégyenlem magam, és hónapok óta kb. folyamatosan azt érzem, teljesen magamon kívül vagyok.

És tudjátok, mi a szar még? Hogy minél nagyobb faszságot csinálok, annál inkább próbálom elviccelni, elhallgatni, elhazudni, amitől aztán csak még inkább szégyenlem magam. Majd ha elegen kérdőre vontak már a megfelelően súlyos cselekedeteimért, szép lassan rájövök: egy önző seggfej vagyok. Semmi több nem látszik belőlem. Minden faszságomra a legmagátólértetődőbb magyarázat, hogy egy fasz vagyok. A szégyen itt véget is ér, inkább gyűlölöm és szánom már magam, amiről persze egyáltalán nem tudok érdemben beszélni senkivel, mert hát ki a fasz hiszi ezt el, van egy halom nagyon jó barátom, akikre bármikor számíthatok, van tető a fejem fölött, pörög a zenekarom, miről beszélek egyáltalán? Na, ezen a ponton lehet elkezdeni igazán hatékonyan szeszelni.

Az elmúlt négy napból tehát három napon keresztül vakulásig ittam. (A negyediket átaludtam.) Volt már ez a tempó, szóval tudom: megint meg kell hogy nézzem szesz nélkül. Mindjárt itt a november, csatlakozzatok ti is, azt nyomjuk majd végig együtt - aztán hogyan tovább, még nem tudom. Úgy érzem, most megint írnom kell, erre számíthattok.